2016. október 18., kedd

Hajnalok (gőzőlgő teával)


Reggelente a merev izmaim lazítom,
Egyenként, hogy figyelni tudjak,
Hogy minden vállrándításnál
Rólad kettőt is hazudjak.
,,Nem szeretlek, én mentem el"
Mondom, s vállam megremeg
,,Nem érdekel, hogy vagy
Nem szeretem a neved."
Karjaim széltáncot járnak
Úgy mondom ki,, felejtlek"
Lehajolok, cípőm érem
,, Élem vígan az életet."
Egyet jobbra, egyet balra
,, Úgy vagyok, mint veled soha"
Lábam még feszes, emelgetem
,,Visszavonom ölelésem."
Aztán kezdem előrről,
Minden lépés egy ,,jól vagyok"
Ha duplán lépek akkor csak
,, Veled lenni nem akarok."
De...
Mindhiába lazítom el 
Reggelente merev testemet,
Mert éjszaka ágyamban
Görcsösen alszom el. 

2016. szeptember 8., csütörtök

Hajnalok (gőzőlgő teával)


Itt maradt belőled egy fülbemászó dal,
Egy szó, egy érzés, a titokzatos alkonyat.
Előttem lebegnek, szépítem, társítom őket,
Talán, ha visszajösz, megleled helyedet.
Esőcseppekkel fonom körül mindazt,
Ami belőled halványan ittmaradt.
A tea gőze lassacskán eltemet, de..
Még nem lehet!
Még hadd legyen titokzatos a mosolyom,
Hadd érezzem kicsit szépnek magam tőle,
Ahogy éjjelenként az ágyamban felülve
Hallgattam édes szavaid zengő trilláit.
És szabadon engedtem szívem vágyait.
Hadd legyek még színek örzője,
Bús népdalokban rejlő mátka,
Mert ha mindez szabadon szállna
Csak reggelek keserű kávézacca maradna
Az arcomból, a hangomból, a szavaimból.
Várlak, noha ezt sosem olvasod,
Mert lefoglalnak még a csillagok
Az, hogy feltérképezd magad
És elkerüld az önemésztő gondolataidat...
Én várlak.

2016. július 3., vasárnap

Hajnalok (gőzőlgő teával)

Részlet a szerelemről

Éjszakánként a csillagokat a szívembe zárom,
Hogy ha majd előtted egyszer kitárom
Csak dallamok lengjék körül emlékeid
És lefesthesd előttem tiszta érzéseid.
Most még nem áll készen a szívem arra,
Hogy valaki szeresse, ápolgassa.
Szépítgetem neked esténként, hátha
Egyszer álmaim valóra váltja.
Most indák kúsznak fel rajta,
Mert láttatni magát nem akarja,
És hideg van bent, fagy és sötét
Néha magát kínozza, tépi szét.
Ki kíváncsi a halálra, a szomorúságra?
S amíg ily romos, csúnya és gyáva,
Addig távol tartom tőled,
Nehogy megfertőzzelek.


2016. május 21., szombat

Hajnalok (gőzőlgő teával)

Élet-ének

Mintha az a narancs és tengerkék
Azután, hogy kimondtad
Elvesztette értékét.
Új szavakat formálok és mindig
Csak hozzád vágom
Reggelektől estékig.
Az éjszaka megint egy szörnyeteg,
Mert a csillagok között
Csak elveszek.
Néha tavasznak képzelem magam
Szemeidben, ha látnám.
Csak hajnal marad.
És a tavasz viharos ősszé olvad,
Akkor azt kérem,
Add csak magad.
A szomorúság köti le figyelmem,
Hogy néha jó volna
Elfelejtenem.
És már nincs kék ég, nincsenek
Megható pillanatok,
Csak én neked
Ez az én pedig olyan, mint halott
Pillanatok gyűjteménye.
Így maradok.
És nem vársz többé rám, nem érek
Olyan sokat, tudom.
Megértelek.
De akkor, hogy tudd, nem lesz nélkülem
Narancs és tengerkék
Az életed.



2016. május 2., hétfő

Hajnalok (gőzőlgő teával)


,,Különleges vagy" mondtad,
Én pedig nevetve legyintettem,
Mert azt gondoltam még akkor,
Hogy kialszik a szenvedélyem.

Aztán a csillagos éjszakák
Képe lepte el teljesen agyam,
Mert együtt sosem nézhetjük
És már nem ismertem magam.

Később úgy éreztem, ez mind múló.
Lassanként az árnyék ellep,
De akkor sem kívántam egyebet,
Csak veled a kávés reggeleket.

Hajlamos vagyok a rossz embert
Teljes szívvel megvetni,
És emiatt vagyok képtelen
Önmagammal szembenézni.

Mindig a csillagok és eszmék
Töltik be ódon szívemet,
És amit sohasem mondhattam el:
Az, hogy téged szeretlek.

Nincsenek éjszakák nélküled,
Hiszen fáradt és esetlen vagyok,
De magam nem adhatom oda,
Mert túl sokat akarok.

2016. április 24., vasárnap

Hajnalok (gőzőlgő teával)

Repedés

Árva vagyok.
Árva az a lélek, ami gyöngyözik bennem,
Halott, sápadt, de mosolyog kényszeredetten,
Elhiszem, amikor azt mondják szeretnek,
Éjszakánként a magány felkeres és nem enged.
Néha bennem él, néha csak kívülálló,
De érzem jelenlétét, bárhol járok.
Szavakat formálok és ő megrekeszti
Hideg karmait bőrömbe süllyeszti.
Amikor távozna vagy én képzelem,
Hogy megszűnt és életem élhetem,
Csak elüldözi mellőlem az embereket.

Bánat vagyok.
Bánatos a mosolyom, amit reggelenként festek,
Hogy beképzeljem, egy igazi életet élhetek.
Néha cseppként folyik végig testemen,
Máskor csak ottlétét észlelem.
És hidegek az éjszakák, én szüntelen fázok,
"El innen" mondom"jobb életre vágyok".
De könnyeim táplálják, azért van mellettem,
A fájdalomtól arcomat kezem közé rejtem.
Rám kaccsint, bíztat, hogy ez csak egy fázis,
Hogy tavasz közeledtével költözik ő is,
De azóta valahogy itt rekedt.

Csak vagyok.
Nincs sem testem, sem lelkem, mert elvesztem,
Valakire magamat nem kényszeríthetem.
És álmok ringatnak éjjelenként, én lemondok róla,
Hogy az élet ennél jóval szebb is volna,
Ha megengedném..Nincs ami megmenthet,
Kiűzöm szívemből a féktelen érzéseket.
Boldogság nincs, múlandóság uralkodik,
Szerelem nincs, a szívem pedig haldoklik.



2016. április 13., szerda

Hajnalok (gőzőlgő teával)


Az, aki a szemeidből néz rám,
Nem én vagyok, de mintha mégis,
Hogy téli üres éjszakán
Csak a távolba meredő kép marad,
Ahogy együtt számoltuk a csillagokat.

Az, aki régóta ott lakik,
Mintha az én alakom volna,
Felfedezni nem tudtam.
Talán nem is fogom soha,
Mert sziluettünk hasonlít,
De én nem ragadom meg
Az élet fókuszpontjait.
Én csak létezem, ő él is.
Talán helyettem, helyettünk,
Kérdezheti: mi lettünk?
És én búsan csóválom a fejem,
Mert nem emlékszem,
Hogy a szemedben levő 
És én magam,
Hogy nem vagyunk
Egy és ugyanaz.
Ő bájosan mosolyog, szeret,
Én naphosszakat átnevetek.
Ő tavasz, én ősz és tél,
Ő csendes, én üvöltő szél.
Ő maga megmaradó,
Én felejtő, eltávolodó,
Halovány árnyék.
Remélem látlak még.