2012. november 19., hétfő

Bájital

Ősz

Köd lepte erdők, szétfoszlott napsugár,
Talán az ember is végre melegre vár.
Sárga színű avar, néhol piros is,
Az felkavarodott, a szél mindent visz.
Bódító csillagok ragyognak azon,
Csúsznak a levelek, hol háton, hason.
Eltévedt felhőcskék, kristálytiszta ég,
Emlékeztet, hogy a nyár nem is volt rég.
Bús harangszó csendül keresvén a szént,
Ez kivált belőlem egy lírai ént.
Csend van. A nyugalom megtéveszt engem,
De attól még az őszt nagyon szeretem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése