2013. január 2., szerda

Mámor tánc

Elvesztem

Fehér gyémánt táncol az üvegen,
Bánattal megtelt könnyeim feledem,
Azt hiszem, végleg elvesztem.

Egy mosoly kíséretében lánnyá változik,
Ki szívén mással is osztozik.
Szemeiben a gúny halvány fénye csillan,
Sápadok, szívem zakatol, tenyerem izzad.
"Nem lesz a tiéd, nem lesz a tiéd
Nem lesz lovagod, ki mindentől megvéd."
Hajtogatja, amivel az őrületbe kerget,
Nem látja szenvedő szívemet.
Izzó szemeimben villám cikázik már,
Nálam is van egy megszabott határ.
Gyűlölöm ezt a rajzot, mi kezével mutogat,
Szemei rám néznek, rajtam kacag.
"Tűnj el!"ordibálom torkom szakadtából
Óvom magam könnytől, keserű zokogástól.
Összeroskadok a földre, rémületbe esek,
De neki foglya még akkor sem leszek.

Fehér gyémánt táncol az üvegen,
Vérző könnyek megnehezült szememen,
Azt hiszem, végleg elvesztem.

2 megjegyzés:

  1. Na ez igen,szép szavak,bölcs gondolatok,nagyon tetszett,talán az egyik kedvencem tőled!:)Csak így folytasd!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Reni,
      Nagyon köszönöm a bíztatást,jól esik.Ennek rettentően örülök.:)

      Hugs.Lina

      Törlés