Elfelejtettél...
Pedig annyira igyekeztem,
Hogy eszed és szíved elvegyem.
S megtartsam magamnak,
Rajtuk gúnyosan kacagjak.
Aztán dicsekedhessem velük,
Elvehessem még kicsiny erejük.
De ez nem sikerült, elrontottam,
S most okolhatom magam.
Hol a hiba? Mit tettem?
Ezen kattog egész nap az eszem.
Elfelejtettél...
Bár sokszor azt hittem, van remény,
Nézd, nézd mi lett az eredmény!
Erőtlen vagyok, távolságtartó,
S egy ártatlan olvasó,
Ki világát fedezi fel, amibe beragadt,
S nem leli már azt az átkozott kiutat.
Segíts nekem, fkérlek szépen,
Semmire sem megyek nélküled!
Karikás szemeim már nem bírják,
Süketítően hatnak a felcsapó lármák.
Elfelejtettél..
Csak egy múló pillanat lettem életedben,
S ezt felvállalni már nem merem.
Erőtlen vagyok, távolságtartó,
S egy ártatlan olvasó,
Ki világát fedezi fel, amibe beragadt,
S nem leli már azt az átkozott kiutat.
Segíts nekem, fkérlek szépen,
Semmire sem megyek nélküled!
Karikás szemeim már nem bírják,
Süketítően hatnak a felcsapó lármák.
Elfelejtettél..
Csak egy múló pillanat lettem életedben,
S ezt felvállalni már nem merem.
Szia Lina,
VálaszTörlésÉrdekes vers lett,nem tetszett annyira,mint az előzőek.Én azt mondom mindig magamnak,hogy a sorokat úgy alkossam meg,hogy az első soroktól kezdve,az olvasónak felkeltse a figyelmét és érdekelje,hogy mi történhet tovább.Tehát próbáld meg,hogy valami olyannal inditsd a verset,hogy keltsd fel az első soroktól kezdve az olvasók figyelmét.Az utolsó sorok már szebbek voltak.Azért egy jó,érrtelmes vers volt!:)
Szeretettel Reni!:)
Kedves Reni,
TörlésEz így ilyenre sikerült,de a következőben megpróbálom a tanácsodat megfogadni.Nagyon köszönöm,hogy véleményezted és,hogy leírtad mi nem tetszik.Kedves volt tőled.:)
Hugs.Lina