Röpke
Káprázik tán szívem sugara
Vagy csak behódolt ajkadnak,
Amikor azokat szétnyitottad,
Hogy folyóként ömöljenek
Szavaid, melyek ócéánná
Válva, ketrecbe zárva,
Madárként rabszolgáskodva
Berögződjenek agyamba,
Amint kóvályogva,
Hagynak el a hangok,
Szédülnek ők is. Szédítő vagy,
Elhagyott a szív, az agy.
Kérlek maradj!
Szia kedves Lina!
VálaszTörlésMilyen rövid vers,és milyen sokatmondó.Én mindig is értékeltem az olyan személyeket(mint pld.az egyik barátnőmet,aki verseket is ír),akik egy rövid versbe el tudják mondani mindazt,amit szeretnének.Én rövid verset nem igazán írtam,egyszerűen nem tudom olyan röviden összefoglalni azt a valamit,amit írni akarok.Neked ezt viszont sikerűlt összehoznod..mert nem csak egy rövidke verset írtál...s mind jól sikerűltek.
Ez is nagyon tetszett!:)
Kedves Reni,
TörlésNagyon szépen köszönöm és örülök,hogy tetszik.Én nem szoktam abba kötni magam,hogy milyen hosszú legyen.Egyszerűen érzem,hol kell véget vetnem az egésznek.:)
Hugs.Lina