Csend az őr
Csend az őr végtelen testemben,
S bár rabszolgák sikítanak szívemben,
Percek alatt kardját veszi elő,
A fenevadakra suhint le ő.
Palástja csillogó sötétkék,
Azt az emberek megirigyelnék.
Szemei tűzvörösek, hogy megbánja,
Aki azokat egyszer is meglátja.
Puszta kézzel hozza el,
Azt ami a létemnek kell,
S amire az agyamnak szüksége van,
Különben eszeveszetten rohan.
Kardjának csengése úgy hallatszik,
Hogy attól az ember két hétig nem alszik.
A mélybe rántja az irigységet, a mérget,
Elfelejti a bánatot, elfelejti a szépet.
Csend az őr végtelen testemben,
Hegedűt cirogat egész létemben.
Menekülni nem árt, ha élni akarsz,
Mert a csend őre oly ravasz.
Wow, ez fantasztikus lett! Legalábbis nekem nagyon tetszik! Olyan művészi és költői. Nem tudok olyasmit mondani amin javítanod kéne. Ügyes vagy! :))
VálaszTörlésKedves Betti,
TörlésNagyon szépen köszönöm és örülök,hogy tetszett.Jól esik,ha ilyent írnak és az,hogy véleményt írsz.:)
Hugs.Lina
Lina, meg kell mondjam, hogy minden alkalommal könnybe lábad a szemem, amikor ellátogatok hozzád. Mikor lettem ilyen érzelmes? Ez a te hibád!:D
VálaszTörlésNa jó, komolyra fordítva a szót, megint eszméletlent alkottál. Ez is egy olyan vers, amit kipingálnék a falamra. Tökéletes, imádom a verseidet, remek érzéked van a ritmushoz és a rímekhez, amik egyáltalán nem erőltetettek.
Egyet apró megjegyzés: a cirógat hosszú ó, habár ugye költői szabadság, ezért az ilyesmit nem szoktam szóvá tenni versekben, de itt szebben kijön a ritmus, ha hosszan ejtjük.:)
Köszönöm, hogy megörvendeztettél (és megríkattál:D) ezzel a verssel, csak így tovább!
Csók, Kim
Kedves Kim,
TörlésMegtörted a szívemen a jeget.Nagyon szépen köszönöm,örülök,hogy tetszett.A jótanácsot megfogadom,következő alkalommal nem hibázom.:)
Hugs.Lina