Emlékek
Elhalványuló ígéretek lepték be
Ódon,kopottas lelkem,
Háborút vívott agyam,
De megszólalni nem mertem.
Attól féltem,bántódása esik
A szavaknak,melyeket
Oly erősen folytogattak
A rémísztő érzelmek.
Emlékeim zsörtölődő
Idős emberekké váltak,
Kik a messzi út miatt
Nagyon elfáradtak.
Ott volt a piros kendős,
Ki barátaim felidézte,
Mosolygott,de nem
Figyelt az érzelmekre.
Megtaláltam a barna
Szemű idős bácsit,
Ki hős lovagként
Minden szívet ámít.
Fecsegtek az érzelmek
Messzi parton ülve
Kikerekedett szemekkel
Arcokat fürkészve.
Mosolyogtak a nénire,
S ösztönösen felvidultak,
De tovább kellett meniük,
Így elszaladtak.
Jött a bácsi is
Séta bottal kezében
S az érzelmek fellobbantak
Vérző szívemben.
Pám-pám-pám
Csörtetett a király
Az érelmeimnek nem tudott
Parancsolni megállj-t.
Azok,pedig szaladtak
Fényük égette a szemet.
Ezért az én kis szívem
Hamar elkeseredett.
Ismét lenyűgözött a műved kedves Lina! Ebben a versben van valami mese szerű, imádom! Tetszett, hogy az emlékeket "zsörtölődő/Idős emberek"-hez hasonlítottad.
VálaszTörlésKedves Betti,
TörlésElőszőr is, nagyon köszönöm, hogy írtál. Másodszor, örömmel hallom, hogy tetszett. Megtiszteltetés számomra, hogy költeményeim ilyen hatással vannak az emberekre. :)
csóközön.Lina
Kedves Lina!
VálaszTörlésNagyon tetszett ez a versed, igazán lenyűgöztél!
Köszönöm szépen! :)
C.
Kedves Cecile,
TörlésNeked is megköszönöm, hogy eljöttél és végig olvastad kúsza gondolataim. Én köszönöm, hiszen ez nagyon sokat jelent számomra.:)
csóközön.Lina