Álmok hercege
Úgy öltöttél alakot,hogy közben
észre sem vettem,
amint megjelenik hercegem.
Ki is hitte volna?a rejtély örök,
hogy veled egy univerzumban
szembesülök.
Nem reménykedtem.Sosem
hittem el,
hogy létezel.
Mégis felbukkantál,
nyomod sovány,arcod
megterhelt,féltő,de
szerető.
Kanári csicseregte dalát,
közben puha szempilláid
alol kinéztél,
talán megígéztél,
mert nem késtél.
Nem ragyogtak szemeid,
nem sütött a nap
és a levegő is tehelt volt,
de az érzelem nekünk szólt,
kopogott az ajtón
és mi beengedtük,
mert hittük,
hogy sokáig vendég lesz nálunk,
majd hazatalálunk.
És nem volt becenevünk,
közös énekünk
vagy végzetünk,
de éreztük,
hogy két kezünk
összefonódik a sötétben,
s vágyainknak utat engedtünk.
Talán nem kellett volna,
talán elutasíthatlak még,
de ha megtenném,
fájó szívem borzolná a szél
és nem türném.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése