2013. október 4., péntek

Elpuszíthatatlan szárnyacspások

Pillanat foszlány
Fájnak az álmaim,
Húsánggal kergetted el őket,
Mert azt mondtad,
Hogy a verebek
A tökéletesek.

Azt ültetted a fejembe,
Gyökerezett, kihajtott
És virágzott.
Védtem esőtől, 
Széltől, naptól,
Fénytől.

Most meg itt ülök,
Palackban az álmaim,
S a gondolat, amely
Szépen virágzik
Csakhogy nem látszik.

2 megjegyzés:

  1. Annyira örülök! Végre megint olvashatom a verseidet. Biztos veled is sok minden történt azóta (hogy nem írtál)...
    Nagyon tetszett ez a vers, igaz kisit szomorkás. Kicsit az sugárzik belőle, hogy nem hiszed, hogy az álmaid valóra válhatnak. Küzdj értük! (:

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Betti,
      Igen, elég sok minden történt velem is. Elárulok egy pici titkot: ha nagyon figyelsz, a verseimből kibogozhatod az életemet, főleg azokból, amik ezután következnek. Bár a szimbólikus verseimmel az örületbe foglak kergetni.:))
      Nagyon szépen köszönöm a dícséretet és a bíztatást is.:)

      csóközön. Pierce.

      Törlés