Pillanat foszlány
Fájnak az álmaim,
Húsánggal kergetted el őket,
Mert azt mondtad,
Hogy a verebek
A tökéletesek.
Azt ültetted a fejembe,
Gyökerezett, kihajtott
És virágzott.
Védtem esőtől,
Széltől, naptól,
Fénytől.
Most meg itt ülök,
Palackban az álmaim,
S a gondolat, amely
Szépen virágzik
Csakhogy nem látszik.
Annyira örülök! Végre megint olvashatom a verseidet. Biztos veled is sok minden történt azóta (hogy nem írtál)...
VálaszTörlésNagyon tetszett ez a vers, igaz kisit szomorkás. Kicsit az sugárzik belőle, hogy nem hiszed, hogy az álmaid valóra válhatnak. Küzdj értük! (:
Kedves Betti,
TörlésIgen, elég sok minden történt velem is. Elárulok egy pici titkot: ha nagyon figyelsz, a verseimből kibogozhatod az életemet, főleg azokból, amik ezután következnek. Bár a szimbólikus verseimmel az örületbe foglak kergetni.:))
Nagyon szépen köszönöm a dícséretet és a bíztatást is.:)
csóközön. Pierce.