Rekesztett levegő miatt,
Fordul az éj, fordul a nap,
S szövögetem keserű álmaimat.
Menta illatuk van, lágyan
Zengő mosolyuk alkonyomra
Ragadt, amikor villámként
Csapott érintése. Hozzám ért karja.
Violin kulcsok zabolátlan
Hada csapott szárnyakra az éjszaka
Kellős közepén, mert a szívem
Szélén repedt ajkam tátongja:
" Hallak. Ugye érted, mit mondok,
Mert már napok óta nem beszéltünk,
Fordulj felém, kérlek, érzem a vihart,
Ami meggátolja a mi létezésünk.
Nem vagy egyedül! Csak nyíss
Ajtót nekem, mert vihar közeleg,
Kint rekedek! Segíts rajtam,
Meggátolja majd a mi létezésünket!"
Szeretnék válaszolni, de szívem
Nem nyílik. Rozsdás az ajtó,
A mécses eltörött, a tűz elterjedt,
Kiszáradt könnyem nem oldó.
"Ugye hallasz? Ugye látsz engem,
Mert vihar közeleg kint, s nagyon félek,
Meggátolja létezésünket,
Akkor pedig téged is elveszítelek."
Violin kulcsok zabolátlan
Hada csapott szárnyakra az éjszaka
Kellős közepén, mert a szívem
Szélén repedt ajkam tátongja:
" Hallak. Ugye érted, mit mondok,
Mert már napok óta nem beszéltünk,
Fordulj felém, kérlek, érzem a vihart,
Ami meggátolja a mi létezésünk.
Nem vagy egyedül! Csak nyíss
Ajtót nekem, mert vihar közeleg,
Kint rekedek! Segíts rajtam,
Meggátolja majd a mi létezésünket!"
Szeretnék válaszolni, de szívem
Nem nyílik. Rozsdás az ajtó,
A mécses eltörött, a tűz elterjedt,
Kiszáradt könnyem nem oldó.
"Ugye hallasz? Ugye látsz engem,
Mert vihar közeleg kint, s nagyon félek,
Meggátolja létezésünket,
Akkor pedig téged is elveszítelek."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése