csontkalitka az én mellkasom,
rozsdás oszlopai bordáim
rabmadár tátong benne,
megállás nélkül kiáltozik.
tollai a futkosó erek rajta,
szárnya az én kamráim,
benne eltépett kiszsákban,
rejtőznek az édes álamim.
tüzestövisek a vágyak azon,
pusztító sóhajuk karcolja bőrőm
viaskodó, elcsépelt gondolatok
szaggatják szét az örömöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése