Nincs szaftos életünk.
Nem voltunk szerelmesek
S mégcsak délibábot sem
Láttunk. Könnyen haza
Találtunk. Szorgalmunk
Lankadni vél. Aranykönny
Folyik arcunkon vég
Nélkül. Élni szeretünk.
Csendes sápadás fut át
Halántékunkon. Csak
Lassan, óvatusan, zavartalanul
Aztán megáll, elidőz,
Visszasiet a szeretőhőz.
Mi meg magányosan üldögélünk.
Kezünk a szívünkhőz ér,
Bordáinkat feszítjük
Feszítjük szét. Ő remél.
A szívünk mindig remél.
De a fénytől fél.
Nincs szaftos életünk.
Minket nem tanítottak
Meg igazán szeretni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése