Események vagyunk egymás életében,
Tagadhatóak, de feledhetetlenek.
Csak elkápráztatjuk a szíveket.
Téged márciusi napnak képzellek el,
Amikor lágy szél simogatja bőrőmet.
(Csoda, hogy magamban megőriztelek)
Legalábbis fényedre biztosan emlékszem.
Te voltál az én különleges eseményem.
Én viszont egy februári éj vagyok,
Mert mindenkinek hideget sugárzok.
Kopott jelenlét voltam boldog életedben
Csak egy vak mosoly
A porfelhőtől áztatott barna szemedben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése