Ketyeg az óra.
Nincs éjjfél, de mégcsak
Reggel sem. Beesteledtem.
Szívemmel együtt
Szövögetem habcsókos életem.
Küzdöttem. És elbuktam.
Saját elfuserált hibáimban.
Csalódtam gúnyos múltamban.
Hittem a jővőben, s
Aranylepkéket hintettem a világra
Karcsú érzelmeket megcáfolva
Szabad volt a tegnapom,
A ma rabság, a holnapom titok.
Porfelhőkben csendesen lubickolok.
Szanaszét eső belsőm után kotorászok.
Szép dolgokat nem találok.
Azt hiszem, fulladozok.
Drága Lina!
VálaszTörlésMert hát nekem mindig Lina maradsz! :)
Hihetetlenül sokat fejlődtél az idő során és nagyon örülök, hogy nem adtad fel a vers írást, hiszen érdemes volt vele foglalkozni, főleg, hogy ilyen gyönyörű, különös és érdekes versekkel örvendeztess meg minket. Remélem, hogy sokáig folytatod még és kérlek, ne hagyd abba vagy ne vegye el a kedved az, hogy nem írnak az olvasóid. Bízom benne, hogy tudod, hogy habár nem mindig tesszük szóvá, de itt vagyunk és olvasunk téged! :) Szerintem is nagyon fontos, hogy írjanak, kifejtsék a véleményüket, akár jó, akár rossz! :)
Remélem nem zavartalak ezzel a pár sorral! :)
Ölel,
Dorothy L,
Kedves Dorothy,
TörlésÉn annak örülök, ha Lina maradok.:) Nekem tetszik ez a becenév.
Nagyon szépen köszönöm ezt a kedves hozzászólást, a gyönyörű szavakat. Te sosem zavarsz.:) Illetve senki sem zavar.:) Köszönöm nagyon szépen, megnyugtattál. Már gondoltam, hogy nem maradt senki, de úgy látszik, ez nem így van.:) Köszönöm nagyon szépen, hálás vagyok a soraidért.:)
csóközön. Lina