2014. április 11., péntek

Egy éves liliom futam

Mintha láttalak volna az álmomban.
Emlékszem arcodra, 
És ha nem tévedek, akkor
Talán vonásaidra.
Mintha ismerős volna tüzetes
Mélyszínű szemed,
Mosolyod rebbenés nélkül,
Ahogy elereszted.
Mintha a tört napsugár,
Melyet beszippant
Zamatos bőrőd, és
 Már el is illant.
Emlékszem rád, de nem tudom
Felidézni gondolatod,
Elhalkult szavaid,
Érces hangod.

És így, didergő alkonnyal
A sápadt homlokomon,
Eszembe jutott, hogy
Egy csendes tavon,
Találkoztunk, egy 
Gyémánt szírten,
Ott ült a sötétség
Végtelen szemedben.
És azt mondtad, félsz,
Pedig nem ismertél,
De elárultad,
Magányosan éltél.
Percenként sóhajtottál,
Reményed elszáradt.
Gondoltad, hátha még
Valaki megmaradt.
Tévedtél, mert itt hagytak.
Mintha láttalak volna az álomban,
De már nem vagyok benne biztos.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése