Egy éves liliom futam

 20. Áprilisi jégeső
Gyáva könnyek vagyunk egy gyerek arcán,

Oszlunk, mint szertelen had,

Ha ajkunkon az ezer mellé még egy

Otromba szócska kiszalad.

És félünk élni, mert könnyű a halál,

Pedig, ha képesek lennénk

Csak egy kicsit is és jobban szeretni

Bizonyára diadalt nyernénk.

De mi ócska vérfoltok vagyunk

Az elavúlt jövőre búsan nézve.

Szorongunk az elkövetkezendő napokon

Idegességbe, szívkalapálásba fertőzve.

Csendes a világunk, mégis egy harc

A maga módján, drága ár

A bér a lelki nyugalmunkért.

S az könnyen, hangtalanul elszáll.

Ilyen hát a mi sötét látásmódunk,

Csak az alagutat látjuk, a fényt nem.

Nincs menekvés, örök a szó arra,

Hogy létezik pánikkeltő félelem.