Akik hajótörést szenvedtek

Elkapni az élettelenséget

Hallgatok.

Tavaszi levelek

Mélabús táncot vetnek,

S mint elátkozott szavak

Csordogál a hűs, szelíd patak.

Megmaradhatna a remény,

De hogy az mit ér

Senki sem tudja

Vagy elhallgatja.

Hallgatok.

Esti szél csörtet végig csontjaimon,

Esztelen bohóc, viháncoló szél.

Szakad az eső és közben

Szívem katlanja pusztulásig ég.

Egy-két elhamarkodott döntés

És sokszemű könnycseppek ágaznak

Gyerekes, dallamos arcomon,

Mert a szemhéjaim alatt fáznak.

Csak toporgok egész nap,

Közben az eső végig szakad

Csendbe és magányba burkolózva

Kész vagyok. Rémísztően akarlak.

Hallgatok.

S belém rekednek óceánok

Füstkavalkádja, eláraszt

Az élet, a keserű csokoládé

Harmónikus világa. Szeretném

Még egyszer látni fényét

Annak a megújúlt érzelemnek,

De türelmesen és fáradtan

Csendben elengedlek.

Hallgatok. 

Ez kényelem.