Valaki csendesen szólít: "Kérlek adj helyet!"
De mit ér a nyár, ha csak szürke az élet?
Nem szeretni, ahogy én teszem, rögtönzött vétek.
Még van a ma, aztán a holnap, majd semmi
Csak mint elátkozott szívű, értetlenül ülni.
Számolgatni a napokat robbanó türelemmel
Soha sem szeretni egész lénnyel, tiszta szívvel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése