Két esőcsepp kuncog a falon
Repked az elterült sóhaj.
Ők ketten duzzogva nevetnek
Félnek, hogy az álom kiszalad.
Mélységek vagyunk mi csak
Néha talán felhőkarcolok
Mellénk úgy naponta egyszer
Fekete szivárványt álmodok.
Mi az, hogy élünk? Ha ez
Nem irónikus gyászunk,
Akkor régen, holtan bár,
De a temetőben mélyen alszunk.
Két esőcsepp kuncog a falon
Repked az elterült madarunk
S ez a két szerencsétlen
Ott a falon mi vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése