2016. április 24., vasárnap

Hajnalok (gőzőlgő teával)

Repedés

Árva vagyok.
Árva az a lélek, ami gyöngyözik bennem,
Halott, sápadt, de mosolyog kényszeredetten,
Elhiszem, amikor azt mondják szeretnek,
Éjszakánként a magány felkeres és nem enged.
Néha bennem él, néha csak kívülálló,
De érzem jelenlétét, bárhol járok.
Szavakat formálok és ő megrekeszti
Hideg karmait bőrömbe süllyeszti.
Amikor távozna vagy én képzelem,
Hogy megszűnt és életem élhetem,
Csak elüldözi mellőlem az embereket.

Bánat vagyok.
Bánatos a mosolyom, amit reggelenként festek,
Hogy beképzeljem, egy igazi életet élhetek.
Néha cseppként folyik végig testemen,
Máskor csak ottlétét észlelem.
És hidegek az éjszakák, én szüntelen fázok,
"El innen" mondom"jobb életre vágyok".
De könnyeim táplálják, azért van mellettem,
A fájdalomtól arcomat kezem közé rejtem.
Rám kaccsint, bíztat, hogy ez csak egy fázis,
Hogy tavasz közeledtével költözik ő is,
De azóta valahogy itt rekedt.

Csak vagyok.
Nincs sem testem, sem lelkem, mert elvesztem,
Valakire magamat nem kényszeríthetem.
És álmok ringatnak éjjelenként, én lemondok róla,
Hogy az élet ennél jóval szebb is volna,
Ha megengedném..Nincs ami megmenthet,
Kiűzöm szívemből a féktelen érzéseket.
Boldogság nincs, múlandóság uralkodik,
Szerelem nincs, a szívem pedig haldoklik.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése