2016. szeptember 8., csütörtök

Hajnalok (gőzőlgő teával)


Itt maradt belőled egy fülbemászó dal,
Egy szó, egy érzés, a titokzatos alkonyat.
Előttem lebegnek, szépítem, társítom őket,
Talán, ha visszajösz, megleled helyedet.
Esőcseppekkel fonom körül mindazt,
Ami belőled halványan ittmaradt.
A tea gőze lassacskán eltemet, de..
Még nem lehet!
Még hadd legyen titokzatos a mosolyom,
Hadd érezzem kicsit szépnek magam tőle,
Ahogy éjjelenként az ágyamban felülve
Hallgattam édes szavaid zengő trilláit.
És szabadon engedtem szívem vágyait.
Hadd legyek még színek örzője,
Bús népdalokban rejlő mátka,
Mert ha mindez szabadon szállna
Csak reggelek keserű kávézacca maradna
Az arcomból, a hangomból, a szavaimból.
Várlak, noha ezt sosem olvasod,
Mert lefoglalnak még a csillagok
Az, hogy feltérképezd magad
És elkerüld az önemésztő gondolataidat...
Én várlak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése