2017. május 2., kedd

Hajnalok (gőzőlgő teával)


Sosem szabad megtudnod, hogy szeretlek.
Olyan lenne, mint letagadni azt, hogy létezek.
Mégis...minden orgona bokor neked virágzik
És minden mosolyom tőled származik
Meg a csillagok a szememben...
Bárcsak elmondhatnám ezerszer,
Hogy a napok miattad kedvesek és az élet...
Olyan néha, mint a tavasz,
Amikor virágba borul az udvarunk 
És az éjszaka a fejemben lappang,
Mert a fényed beragyog
És minden ami én vagyok
Kiélesedik, ahogyan előtted állok.
Mindez olyan könnyed és természetes,
Hogy észre sem veszem,
Mert mindazt amit te jelentesz nekem
Talán meg sem lehet nevezni érzésekkel.
Vagy a hold, az égen suhanó csillagok,
A reményét vesztett kívánságok.
Vagy a kedves ránc az arcokon
Borus fáradt napokon.
Vagy a kedvenc fülbemászó dalom,
Amikor fejem válladra hajtom
És azok a gondolatok
Amik átfutnak az agyamon,
Hogy ez most jó, hadd maradjon
Minden így...
De a valóság csak legyint.
Mert mindez csak bennem ragadt
És áporodott levegőként zárom be,
A tüdőmbe,
Hogy meg ne tudd sose.
Azt, hogy mennyire szeretlek..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése