Milyen nyugodt ez a délután, csendes ez az este!
Megszépül a lelkem, ha mellettem fekszel.
Ragyog a te lelked is, látom ahogy szemed
Boldogan és nevetve tekint fel az égre.
Ha lehunyom a szemem, ugye itt maradsz még?
Nem visz el a valóság, nem hord messze a szél.
Otthont érzek, tavasz-illatot, finom érzéseket,
Gyengéd vagyok, most jó így, ilyen lehet a szeretet.
Bazsarózsák vesznek körül, számolom a felhőket,
Mosolyod az arcodnak...ez ad mindig keretet.
Fény táncol az ágakon, kecsesen hajol meg
Talán nem hallod, mégis azt suttogom ,,szeretlek”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése