Ölembe telepszik a gondolat,
Ahogy a diófa árnyékában ülök,
Hogy karnyújtásnyira van a csoda
És én létezni megszűnök.
Átlapozgatom a könyvet csendesen,
Szégyellem, ami most vagyok
És amiért eddig csak sóvárogtam
Már meghalni nem akarok.
Virágokat rajzolok a bőrőmre,
Elképzelem, hogy az eső öntözi
És amikor értékes leszek
A ruháim, a testem kinövi.
Szerettem volna kicsit szép lenni
Másoknak, de leginkább neked.
Most csak azzal maradtam,
Hogy szeretem magam, ha te nem.
Napsütéssel hintem meg a lelkem,
Elraktározom az illatokat,
Ilyen áprilisi napokon szeretném
Megosztani veled a titkokat.
Kristályos tó mellett feküdni
És számolni a csillagokat az égen,
Olyan lennék, mint egy kislány,
De látnám benned a szépet.
Sajnálom, hogy nem lehetek
Olyan, mint a gyönyörű lányok,
Édes nevetésük a háttérzene
Miközben sziklákon másztok.
Én csak ülök a diófa árnyékában,
Az ágak között csodálom az eget.
És így, nyugodtan
Enegedem el a kezed.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése